FÜL-ORR-GÉGÉSZETI BETEGSÉGEK

Nátha (rhinitis, rinitisz, grippe)

• Meghatározása:
  Az orr nyálkahártyájának gyulladása.
• Előfordulása:
  A nátha a gyermekkor leggyakoribb betegsége. 2-6 éves kor között a gyermekek évente átlag 6 alkalommal betegszenek meg ún. "megfázásos" (vírusos) náthában, legtöbbször az őszi-téli hónapokban. Minél kisebb a gyermek, a tünetek annál súlyosabbak lehetnek, s a szövődmények is gyakrabban alakulnak ki.
• Fajtái:
• allergiás nátha (rhinitis allergica, rinitisz allergika)
• fertőzéses nátha
• vírusos (döntő többségében)
• baktérium okozta (ritkán)
• gomba okozta (ritkán)
• egyéb
• hormonális (pubertás, terhesség, menstruációs ciklus, klimax, szexuális izgalom,
  fogamzásgátló-szedés, endokrin betegségek)
• foglalkozási (állatokkal foglalkozók, mezőgazdaságban, malomiparban,
  textiliparban, gyapjú- és vegyiparban dolgozók)
• környezeti ártalmak okozta (füst, por, gőz, gáz, kemikáliák, szerves oldószerek,
  parfümök, légszennyező anyagok, formaldehid, ragasztók, dohányfüst)
• gyógyszer okozta: nyálkahártya-lohasztó orrcseppek túlzott (1 héten túli)
  alkalmazása következtében jelentkező
• emócionális (lelki okokra visszavezethető)
• atrófiás (fertőzés, hormonális ok, besugárzás, sérülés következtében kialakuló)
• refluxbetegség
• ismeretlen eredetű
• A fertőzéses nátha diagnózisa:
• kórelőzmény
• fizikális vizsgálat
• A fertőzéses nátha tünetei:
• bevezető tünetek (fejfájás, a bőr túlérzékenysége, borzongás)
• tüsszögés
• orrfolyás
• gátolt orrlégzés, szájszárazság
• néha hőemelkedés, láz
• köhögés
• A fertőzéses nátha szövődményei:
• orrmelléküreg-gyulladás
• középfülgyulladás
• hörghurut
• A fertőzéses nátha kezelése:
• tüneti
• bő folyadékfogyasztás
• ágynyugalom
• nyálkahártyalohasztó orrcsepp (legfeljebb 1 hétig)
• gyakori orrfújás, csecsemő- és kisdedkorban orrszívás
  A porszívóra szerelhető orrszívó nem ártalmas, a nyálkahártyasérülés veszélye nélkül kiszívja a pangó váladékot.
• szükség esetén lázcsillapító.
• antibiotikum (csak igazolt bakteriális felülfertőződés vagy szövődmény esetén)

Torokgyulladás (pharyngitis, faringitisz, angina), mandulagyulladás (tonsillitis, tonzillitisz)

• Meghatározása:
  A torok és mandula cseppfertőzéssel, ill. a beteg váladékaival szennyezett tárgyak útján terjedő fertőzése.

• Fajtái:

• Diagnózisa:

• Tünetei:

• A fertőzéses nátha kezelése:

Orrmandula-túltengés (vegetatio adenoides, adenoid vegetáció)

• Meghatározása:
  Az orrgaratban elhelyezkedő orrmandula megnagyobbodása. Főleg kisgyermekkorban fordul elő, hogy az orrmandula szövete az ismétlődő gyulladások következtében felszaporodik, gátolt orrlégzést okoz, emellett rontja a fülkürt szellőzését.
  Az élet második évtizedében az orrmandula szövete általában elsorvad.
• Diagnózisa:
• fül-orr-gégészeti szakvizsgálat
• Tünetei:
• torokfájdalom vagy kellemetlen érzés
• horkolás
• szájlégzés, bűzös szájszag
• rossz hallás
• gyengébb szaglás, ízérzés
• orrhangú beszéd
• köhögés
• Szövődményei:
• középfülgyulladás
• orrmelléküreg-gyulladás
• Kezelése:
• Műtét (adenotómia: az orrmandula altatásban történő eltávolítása)
  Az adenotómia akkor válik szükségessé, ha az orrmandula megléte nem előnyt, hanem hátrányt jelent a szervezet számára (gátolt orrlégzést okoz, rontja a fülkürt szellőzését, ismétlődő középfül- és orrmelléküreg-gyulladás jelentkezik).

Orrmelléküreg-gyulladás (sinusitis, szinuszitisz)

• Meghatározása:
  Az orrmelléküregek (arcüreg, homloküreg, iküreg, rostasejtek) nyálkahártyájának gyulladása. Elsősorban felső légúti hurut, nátha szövődményeként jelentkezik. Az orrüregi gyulladás miatt az orrmelléküregek kivezető nyílása elzáródik, a termelődő váladék nem tud kiürülni, és a felgyülemlett nyálkában baktériumok szaporodnak el. A melléküregben fokozatosan gennygyülem keletkezik. Leggyakrabban az arcüreg és a rostasejtek betegszenek meg, a homloküreg-gyulladás viszonylag ritka, az iköböl gyulladása pedig a legritkább. A szinuszitisz szinte mindig az orrjáratok gyulladásával jár együtt, ezért rhinosinusitisnek (rinoszinuszitisznek) is nevezik.

• Fajtái:

• Szinuszitiszt okozó tényezők:

• Diagnózisa:

• Tünetei:

• Szövődményei:

• Kezelése:

Orr- és orrmelléküreg-polyposis (polipózis)

• Meghatározása:
  Az orr-, ill. az orrmelléküregeket bélelő nyálkahártya fájdalmatlan, jóindulatú túlburjánzása. Származhat a rostasejtekből, valamint az arcüregből, de ritkábban az orr egyéb részeiből is.

• Előfordulása:
  A polipózis allergiásokban 0,5-1,5% gyakorisággal fordul elő. A polipózisban szenvedő betegek között kb. 15% az asztma előfordulásának esélye.

• Polipózist kiváltó tényezők:

• Diagnózisa:

• Tünetei:

• Kezelése:

Középfülgyulladás (otitis media, otitisz média)

• Meghatározása:
  A középfül gyulladása. A középfül egy kis méretű kamra, mely a halántékcsontban helyezkedik el. A külső fültől a dobhártya választja el. A kisgyermekek több ok miatt hajlamosak a középfülgyulladásra. A fülkürt (Eustach-kürt) a középfület az orrjáratokkal köti össze, és a fülben uralkodó nyomás kiegyenlítésére szolgál. Idősebb gyermekekben és felnőttekben ez a cső meredekebb lefutású, tágabb és elég merev, így az orrjáratok felől a fülkürtbe jutó váladék könnyen kiürül. Fiatalabb gyermekekben azonban az Eustach-kürt inkább vízszintes lefutású, szűkebb és kevésbé merev. A fülkürt könnyebben elzáródik és az ott megrekedő váladék is elzáródást okozhat, s ezzel a középfül szellőzése romlik. A váladékban lévő vírusok vagy baktériumok szaporodni kezdenek, és fertőzést okoznak.

• Fajtái:

• Okai:

• Diagnózisa:

• Tünetei:

• Kezelése:

Gégehurut (laryngitis subglottica, laringitisz szubglottika, pseudocroup, pszeudokrupp)

• Meghatározása:
  A gége nyálkahártyájának gyulladása. Általában enyhe lefolyású, felső légúti hurut része.
• Előfordulása:
  Főként az őszi-téli időszakban fordul elő. A gyermekek 10-15%-a élete során legalább egyszer átesik ilyen betegségen. 3 hónapos és 3 éves kor között a leggyakoribb, nagyobb gyermekeknél ritkább, a hatodik életév után alig fordul elő. Fiúknál gyakoribb, mint lányoknál.
• Fajtái:
• vírusos (90 %-ban)
• baktériális
• gomba okozta
• maró, izgató gőzök és gázok hatására kialakuló
• Diagnózisa:
• kórelőzmény
• fizikális vizsgálat
• Tünetei:
• hőemelkedés, esetleg mérsékelt láz
• rekedtség
• száraz, "ugató" köhögés
• nehezített, "húzó" belégzés
• jellegzetes légzési hang (stridor)
• nyugtalanság
• Kezelése:
• hideg párás környezet biztosítása (pl. ki kell nyitni az ablakot vagy kivinni a gyermeket
  a hűvös éjszakai levegőre, esetleg a hideg, párás fürdőszobába).
• nyákoldó
• szteroidtartalmú kúp
• porlasztóval történő inhalációs kezelés (fiziológiás sóoldat, nyákoldó)
• súlyosabb esetben kórházi kezelés szükséges

Idegentest a fülben és az orrban

• Meghatározása:
  Testidegen anyagnak a fülbe, ill. az orrnyílásba kerülése.
• Előfordulása:
  A kisgyermekek gyakran dugnak apróbb tárgyakat, kis játékokat, fémpénzeket, babot, borsót, olajos magvakat különböző testnyílásaikba, így fülükbe, orrukba.
• Diagnózisa:
• fizikális vizsgálat
• Tünetei:
• egyoldali krónikus, bűzös orrfolyás, orrdugulás, vérzés
• köhögés
• Kezelése:
• az idegentest eltávolítása
  A fülbe került tárgyak steril vízzel vagy sóoldattal történő fülmosással, szívással, csipesszel vagy más eszközzel eltávolíthatók.

Megosztás

Ha érdekesnek találta ossza meg ismerőseivel is.