Információk
Az allergiáról
A köhögésről
csak bizonyos hónapokban jelenlévő allergének
Az elsőszámú közellenség a parlagfű . Ez a rendkívül agresszív gyomnövény Észak-Amerikából került át Európába. Elsősorban parlagon hagyott területeken, nem parkosított lakótelepeken, útszéleken telepszik meg.
Egyetlen virágban 8 milliárd virágpor (pollen) termelődik. Az allergiás reakció kiváltásához már köbméterenként 30-40 pollen elegendő. Ha a magvak mélyre kerülnek a földbe (pl. szántás során), akár negyven évig is csíraképesek maradnak, s ha ismét a felszín közelébe kerülnek, változatlan intenzitással indulnak csírázásnak.
Pollentermelése csak úgy csökkenthető, ha minden lehetséges módon korlátozni igyekszünk fejlődését, s még virágzás előtt levágjuk vagy kiirtjuk.
A légköri pollenkoncentráció jól mérhető az ún. pollencsapdák segítségével. A pollenszám folyamatos regisztrációja segíthet a betegeknek a pollenszezon indulásának előrejelzésében, és ezáltal a szükséges megelőző gyógyszerek szezon előtti alkalmazásában. A pollenszám későbbi - szezon alatti - ismerete igen hasznos segítség mind a betegek, mind a kezelőorvos számára. Egy adott területen élő, allergiát okozó növények virágzási idejéről tájékoztat a pollennaptár . Eltérő éghajlatú területekre vonatkozó pollennaptárak különböznek egymástól.
Leggyakrabban házi kedvenceink, a kutya és a macska bőre, szőre, nyála, vizelete okoz allergiás tüneteket, de allergiát okozhat a tengerimalac, degu, aranyhörcsög, és egyéb lakásban tartott kisállat is. A lószőr is erős allergén, így aki lovagol, vagy lovak közelében él, ha arra hajlamos, lószőrallergia alakulhat ki. Ugyanígy allergiás tüneteket okozhat a nyúlszőr is.
Madártollak közül Magyarországon elsősorban a liba- és kacsatoll, ritkábban a csirketoll okoz tüneteket. Allergiás tünetek esetén azonban gondolni kell a lakásban velünk élő díszmadarakra is. De nemcsak az élő állat szőre szerepelhet allergénként, hanem szőrmék, sapkák, bundák, szőnyegek, sőt akár pulóver vagy az alvásra használt tollpárna is.
A halaknak nincs szőre, de mégis jelentkezhet probléma. A szárított haleledel például tartalmazhatja a kicsi, csak mikroszkóppal látható élőlényt, a háziporatkát, melynek váladéka a levegőbe kerülve allergiás tüneteket okozhat.
Táplálékkal kerülnek a szervezetbe. Gyermekkorban 10%, a felnőtt korosztályban 1-2% a táplálékallergia előfordulása.
A táplálékallergia nagy "imitátor". Kiválthat gyomor-bélrendszeri, légzőszervi (allergiás nátha, allergiás kötőhártyagyulladás, asztma), bőr (csalánkiütés, atópiás dermatitisz), idegrendszeri tüneteket is, de életveszélyes állapotot (anafilaxiás sokk) is előidézhet. A táplálékallergiás megbetegedések száma az egész világon emelkedik. Ennek oka az iparosodásban, a növekvő környezetszennyezésben, a növényvédő szerek használatában, az élelmiszerek előállításakor és tartósításukkor alkalmazott eljárásokban keresendő.
Gyermekeknél a leggyakoribb ételek, melyek a táplálékallergiák 90%-ért felelnek: tej, tojás, mogyoró, liszt, szója és csonthéjasok. Felnőtteknél a leggyakoribb allergének: csonthéjasok, hal, kagyló. Allergiát okozhatnak még a zöldségek (zeller, sárgarépa, paradicsom), gyümölcsök (különösen a citrusfélék, kivi, aprómagvas gyümölcsök), fűszerek és élelmiszer-adalékanyagok. A tehéntejre allergiás beteg a marhahúsra, a tojásallergiás a csirkehúsra is reagálhat panaszokkal.
Magyarországon a legnagyobb problémát a tehéntejfehérje-túlérzékenység okozza, hiszen alapélelmiszernek számít. A tehéntej-allergia a csecsemők és a két évesnél fiatalabb gyermekek 2,5%-ánál jelentkezik, így ez a leggyakoribb allergiás reakció ebben a korban. Ennek az az oka, hogy a tehéntej fehérjéi az első idegen fehérjék, amelyekkel szervezetünk találkozik. A tehéntejben 20 vegyület található, amely allergiás reakciót válthat ki. A legfontosabbak a laktoglobulinok, laktalbumin és a kazein. A különböző állatok (tehén, kecske, juh, bivaly) teje közötti keresztreaktivitás miatt nem cserélhetők ki a diétában.
Szerencsére a tehéntejallergia gyakran nem áll fenn tartósan. A gyermekek 85%-ánál három éves korra megszűnik a túlérzékenység.
A tojásfehérje-allergia aránya kisgyermekkorban nagyobb, mint felnőtteknél.
A gabonafélék jelentősége is kiemelendő az allergia szempontjából. A tejhez hasonlóan alapélelmiszer, így elkerülése az étrendben nehezen oldható meg. E betegségcsoport nem azonos a coeliakiával (köznapi nevén lisztérzékenység) vagy a pékek között gyakori "lisztasztmával".
A szójaallergia is emelkedik az utóbbi időben, mert ma már általános a reformétrendekben és az élelmiszeripar is gyakran használja.
A földimogyoró fogyasztása, illetve élelmiszeripari felhasználása is terjed hazánkban. A legsúlyosabb, sokszor halálos kimenetelű allergiás reakciókat első helyen a földimogyoró okozza. A legerősebb allergénként ismert tápanyag. Általában több éves szigorú elkerülő étrenddel sem csökken iránta az érzékenység.
Az ételallergia diagnózisa a teljes elvonást (eliminációt) követő tünetmentesség, majd az adott étel visszaadására (provokációra) jelentkező tünetek alapján állítható fel.
Az úgynevezett élelmiszer-adalékanyagok arra szolgálnak, hogy javítsák az ételek kinézetét, ízét és állagát, fokozzák eltarthatóságát és eladhatóságát. Önmagukban nem minősülnek élelmiszernek. Az adalékanyagokat előzetesen laboratóriumokban vizsgálják és tesztelik, és csak akkor engedélyezik a felhasználásukat, ha az egészségre ártalmatlannak bizonyulnak. Ennek ellenére mind gyakrabban váltanak ki allergiához hasonló tüneteket. Az EU az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett adalékanyagok azonosító rendszerét. A felhasznált adalékanyagok pontos kémiai elnevezéséhez kapcsolták az ún. E-számokat. Az élelmiszeripari technológiák fejlődése az évek során óriási mértékben felduzzasztotta az új adalékanyagok számát. Jelenleg több, mint 700 engedélyezett adalékanyagot használnak az élelmiszeriparban.
Az adalékanyagokat - a többi összetevővel együtt - fel kell tüntetni az élelmiszer csomagolásán. A felsorolt adalékanyagok sorrendje a mennyiséget tükrözi: legelső a legnagyobb mennyiségben felhasznált anyag, a legutolsó a legkisebb mennyiségű.
parlagfű |
- görögdinnye, sárgadinnye, paradicsom, uborka, cukkini, tök, kamilla, banán, napraforgómag |
fekete üröm |
- zeller, sárgarépa, petrezselyem, burgonya, paprika, paradicsom, uborka, banán, alma, dinnye, kivi, mangó, kamilla, ánizs, koriander, kömény, csilibors, kapor, szerecsendió, bors, mustármag, napraforgómag, borsmenta, bazsalikom, majoránna, oregáno, élesztő |
nyírfa |
- mogyoró, dió, mandula, alma, körte, szilva, cseresznye, meggy, őszibarack, sárgabarack, kivi, avokádó, burgonya, paradicsom, sárgarépa, zeller, spenót |
éger |
- mandula, alma, cseresznye, mogyoró, őszibarack, körte, zeller |
füvek |
- paradicsom, burgonya, rozs , búza, bab, borsó, lencse, szója, földimogyoró, szentjánoskenyér, élesztő, avokádó, édeskömény |
rozspollen |
- rizs, búza, rozs, árpa, kukorica, zab |
háziporatka |
- kivi, rákféleségek |
földimogyoró |
- dió |
dió |
- búza, rozs, mák, mogyoró, szezámmag |
latex |
- banán, gesztenye, spenót, avokadó, citrusfélék, kivi |
tehéntej |
- marhaszőr |
tojás |
- madártoll, csirkehús |
hagyma |
- spárga |
tőkehal |
- lazac, lepényhal, tonhal, makréla |
barack |
- szilva, cseresznye |
alma |
- körte |
A valódi allergiához hasonló tünetek alakulhatnak ki nem alllergiás folyamat eredményeként is. A magas hisztamintartalmú élelmiszerek súlyos reakciót (csalánkiütés, anafilaxiás sokk) is okozhatnak. A panaszok mértéke függ a bejutó anyagoktól és mennyiségüktől.
Komoly veszélyt jelenthet, ha a bevett gyógyszer kölcsönhatásba lép az elfogyasztott (hisztamintartalmú) élelmiszerrel. Több orvosság gátolja a hisztaminlebontó enzimet, és emiatt a szervezetet elárasztja az allergiás tüneteket kiváltó biogén amin.
Hisztamint tartalmazó vagy hisztamint felszabadító anyagok:
- gyógyszerek (egyes fájdalomcsillapítók, izomlazítók, kemoterápiás
szerek, niacin, antibiotikumok, vérnyomáscsökkentők, hashajtók, hormontabletták, fogamzásgátlók)
- élelmiszer-adalékanyagok
- vegyszerek
- halak: tonhal, szardínia, szardella, füstölt hering, ikra
- érett sajtok
- alkoholok: vörösbor, fehérbor, pezsgő, sör
- húsfélék: érlelt kolbász, sonka, szalámi, füstölt hús, sertéshús
- zöldségek, gyümölcsök: szója, spenót, borsó, lencse, bab, savanyú
káposzta, paradicsom, ketchup, eper, papaya, ananász, avokádó, banán, mák, mogyoró
- egyéb: tojásfehérje, csokoládé, fahéj, sörélesztő
A bőrrel vagy nyálkahártyával való közvetlen kontaktus útján találkoznak a szervezettel kontakt urtikáriát vagy kontakt ekcémát okozva
- fogászati anyagok
- tisztítószerek
- kozmetikumok
- fémek (nikkel, kobalt, réz, króm, palládium, higany, platina, arany)
- gyógyszerek (phenylbutazon, chloramphenicol, vioform)
- növények (pl. csalán), tengeri állatok (medúza, tengeri liliom), bogarak
mérgei
kozmetikumok, tisztítószerek
Az allergiás reakción kívül a gyógyszerek szedése után bizonyos nemkívánatos hatások léphetnek fel bárkinél túl nagy adag, mellékhatások vagy más gyógyszerekkel való kölcsönhatások következtében.
A valódi gyógyszerallergia immunológiai reakció, mely olyan embereknél jelentkezhet, akik korábban már szedték az adott gyógyszert. A gyógyszerek szedése után bekövetkező nemkívánatos hatásoknak csak kis része számít valóban allergiás eredetűnek, az összes nemkívánatos hatásnak csak 6-10%-át teszik ki.
Gyakrabban jelentkezik allergia a gyógyszerek bőrön vagy nyálkahártyán
történő használata során, mint szájon át való szedés esetén. Anafilaxiás reakció injekció adása esetén gyakoribb. Hosszú ideig, nagy dózisban, ill. gyakran alkalmazott gyógyszer esetén megnő az allergia kialakulásának esélye. Csecsemőknél és kisgyermekeknél ritkábban fordul elő gyógyszerallergia, mint a felnőtteknél. Érdekes, hogy a bőrön jelentkező allergiás tünetek sokkal gyakoribbak a nőknél.
Gyógyszerallergiát leggyakrabban az antibiotikumok, a láz- és fájdalomcsillapítók, a nyugtatók, az altatók és a vízhajtók okoznak. A gyógyszerallergia tünetei az enyhe panaszoktól (bőrpír, csalánkiütés) az életveszélyes tünetegyüttesig (anafilaxiás sokk) terjedhetnek.
Allergiát okozhatnak a védőoltások is. Az oltóanyagokban az aktív hatóanyagokon kívül, melyek a szervezet védelmét biztosítják, lehetnek káros anyagok is. Ezek némelyike az eltartást segítő segédanyag (tartósítószer), mások eltávolíthatatlan szennyező anyagok (antibiotikumok, fehérjék). Emiatt az oltóanyag kiváltotta nemkívánatos hatások esetén bármelyik komponens lehet a túlérzékenység okozója. Maga az oltóanyag rendkívül ritkán allergizál. A leggyakrabban helyi reakció (duzzanat, bőrpír) és hőemelkedés jelentkezik, szisztémás allergiás tünetek ritkán alakulnak ki.
A rovarcsípés normális esetben a kellemetlen érzést, a csípés környékén kialakuló duzzanatot leszámítva nem okoz említésre méltó következményeket. Egy egészséges felnőtt 200 csípést bír ki. A méh-, ill. darázsméreg-allergiás emberben azonban a csípés helyétől távol eső bőrterületen is kialakulhat csalánkiütés, kiterjedt duzzanat, ödéma, mely ha a felső légutakat, a gégét érinti, rekedtséget, nehézlégzést, esetleg fulladást is okozhat hasi, keringési panaszok kíséretében (anafilaxiás sokk). Ezért, ha ilyen súlyos tünetek alakulnak ki, feltétlenül el kell végezni a laboratóriumi vizsgálatokat a rovarméregallergia igazolására, s pozitív esetben specifikus immunterápiát kell alkalmazni, melynek hatására egy következő csípésnél már nem kell heves tünetekre számítani.
A hétköznapi nyelven "napallergiának" nevezett megbetegedés tavasszal és nyáron egyaránt problémát okozhat. A tünetek kialakulása a szervezet hajlamától függ, ezért ebből a szempontból nem a bőr színe a döntő, de főleg a fehérbőrűek hajlamosak a "fényallergiára".
A "napallergia" lehet fototoxikus és fotoallergiás eredetű.
A fotoallergiás hatás nem függ a bőrre ható fény mennyiségétől. A "napallergia" akut tünetei közé tartozik a napégéshez hasonló bőrelváltozás, égő érzés a szemben, bőrpír, hólyagok, csomók, csalánkiütés viszketéssel, duzzanattal, nedvedzéssel és hámlással. A kiütés nemcsak a fénnyel való érintkezés helyén jelenik meg, hanem a test egyéb pontjain is (pl. az áll alatt és a fülek mögött). A reakciók ismételt fényhatás esetén rendszerint egyre erősebbek lesznek.
Fotoallergiát leggyakrabban egyes parfümök hatóanyagai, szantálfaolajat, illetve bergamottolajat tartalmazó készítmények, helyileg és belsőleg alkalmazott gyógyszerek, valamint ibuprofent és naproxent tartalmazó kenőcsök okozhatnak.
